Amikor fiatal oktatóként a magyar szakot akkoriban elkezdő, már sok tekintetben érett, addig többféle – irodalmi, kereskedelmi, zenei – képzésbe belekóstoló, vagy csak belekóstolni vágyó Juhász Tiborral találkoztam, első benyomásom a komoly, figyelő tekintete volt. Az órán keveset jegyzetelt, de senki nem tudott úgy figyelni, mint ő. Egy évtized távlatából azt kell mondjam, hogy a „figyelem” határozza meg irodalmi-kulturális-társadalmi tevékenységei jó részét.
Egy időben egyszerre négy kulturális portálnál dolgozott (KULTer.hu, Kortárs, Irodalmi Szemle, Pannon Tükör), és az akár itt, akár más keretek között szerkesztői kezei alatt megforduló szerzők rendre arról a hálás tapasztalatról számoltak be, hogy egy odafigyelésen, megérteni vágyáson alapuló közös munkán vannak túl, és akár közölte végül a szöveget, akár nem, a folyamat rendkívül termékeny volt. Fontos megemlíteni azt is, hogy bár sokféle szövegtípusban ír (mint a tanulmány, a kritika vagy a Digitális Irodalmi Akadémiára készített portrék), a nyilvános, élő irodalmi beszélgetés, illetve az interjú Juhász Tibor egyik legfontosabb műfaja lett. Érzékenyen, meglepően, és ismét: odafigyelően kérdez, együttgondolkodik közben a beszélgetőtárssal – a rutinmegoldások távol állnak tőle. Ezt az intelligensen empatikus képességét lyukóbányai projektjében is erősen hasznosítania szükséges.
Juhász Tibor szakmai-szerzői életútján két fordulópontot nevezhetünk meg. Az első az Ez nem az a környék című, a kortárs költészeti szcénán nyomot hagyó verseskötetének összeállítása, majd 2015-ös megjelenése a FISZ és az Apokrif Könyvek közös gondozásában. A kötet fülszövege későbbi pályájának tétjeit is előrevetíti: „célja, hogy egy sajátos narratív hangot alakítson ki, mellyel karaktereket bemutatva és történéseket elmesélve olyan problémákkal tud foglalkozni, melyek személyessége sokakat érinthet”. Bizonyos sarokpontokat tekintve – mint a társadalmi elköteleződés, a másik(ak) nyelvének és történeteinek hiteles megszólaltatása, a személyes megszólalás helye, mindezen kérdéskörök nyelvi-etikai problematizálása okán – tudatos író-költői alakulásfolyamatról beszélhetünk. S hogy valóban útkereső, kockázatvállaló megoldásokról van szó, az is jelzi, hogy mindezen problémák Salgó blues (Scolar, 2018) című novelláskötetének recepciójában is felbukkantak, illetve hogy második verseskötetét (Amire telik, 2021, Scolar) részint épp e kérdéskörök alapján övezte vita lapunk hasábjain, és olyan megfontolásokkal is szembesítették a szerzőt, amelyek alapján a megszólalás, megszólaltatás, nyelvalkotás problémáin még többet volt szükséges és hasznos gondolkodnia. Az ilyen kritikai szembesítések mindig próba elé állítják az alkotói lelket, s akkor is megrendítőek, ha végül a szerző képes a maga java szerint végiggondolni az észrevételeket. Juhász Tibor alkatáról elmondható, hogy sosem az önreflexió rövid útjait keresve áll a helyzetek elé: bármi jön is be a kritikai kapun, akár komoly dicséret, akár erős bírálat, megküzd és megdolgozik vele. Lapunk online felületére készített vitaanyagai, körinterjúi fontos hozzájárulások a kritikai diskurzus történő alakulásához.
Pályájának-életének újabb mérföldkövét jelenti az a vállalkozás, amely a borsodi kistelepülés, Lyukóbánya mélyszegénységben élő társadalmában végzett szociográfiai kutatását, aktív résztvevő megfigyelői tevékenységét jelenti. A 2016 óta tartó lyukói látogatások, beszélgetések, a bekapcsolódás helyi civil programokba, a bevonódás és kívülállás, távolság és közelség emberi és alkotói dilemmái, a közben szövegszerűvé is váló – lapunkban is közölt – részmunkálatok gondozása életének, gondolkodásának meghatározó irányát jelentik az utóbbi években. A máig befejezetlen projektum alkotói komolyságát jelzi az is, hogy tudományos és kritikai munkásságában, doktori dolgozatában (amelyben a Kádár-korszak prózairodalmát vizsgálja), szisztematikus olvasmányaiban olyan választások jellemzik, amelyek a szociográfiai munka történeti problémáit, eseteit és elméleti kérdéseit egyaránt érintik – a tanulás, megfigyelés, jobb megértés jegyében.
Színvonalas és kockázatvállaló lírai és prózai munkáiért, lapunkban közölt elmélyült és hiánypótló tanulmányaiért, kritikáiért, az Alföld online-ra készített minőségi vitaanyagokért, a laphoz köthető beszélgetések moderálásáért, s mert külső munkatársként mindig lehet rá számítani: Alföld-díjban részesül Juhász Tibor.
(A fotókat 2024. november 5-én, az Alföld-díjasok estjén Kiss Annamarie készítette.)
Hozzászólások